Egy vékony, eleven tekintetű kislány, aki kölyök rókára hasonlít, szokatlanul kedves kék szalaggal a hajában, mely összefogja hirtelenszőke hajszálait kikerekedett szemmel nézi az elefánt imbolygó és érdes tömegét, az állat tompán és fenségesen fordítja felé széles homlokú fejét lelógó lapátfüleivel, csupaszon meredező agyaraival, és kövér, görbe csőként lelógó ormányával, melynek a végén fekete gumitölcsér van. Azt csipogja:
- Mama, mitől dagadt úgy meg a lába?
A mama nevet. De nevet még az elefánt is. Széles homlokú fejét lehajtva ő is a kislányt nézi, és ónszínű szemében leplezetlenül csillog valami ravasz és vidám. Örömében egész teste ringatózik, elkezdi himbálni az ormányát, és hirtelen, megható gyámoltalanságában, mivel nem tudja másképp kifejezni az érzelmeit és gondolatait, meredek szögben behajlítja és felfelé görbíti az ormányát kimutatva nyirkosan testszerű foghúsát, a csupasz szemfogak szarvait és közöttük az ostobán kicsi szájat, melynek rettenetes méhéből kínzó gyönyörrel gördíti ki egy süket dörgést és zúgást, azután hatalmasan és vidám-ostobán trombitál megremegtetve az egész vadállatketrecet.
Ebédre kelvirágot adtak, és vendégek is voltak, egy hízásnak indult, de még fiatalos és szép hölgy egy nagyon hallgatag és figyelmes fekete szemű kisfiúval.
Mama beszélt az elefántról, és arról, mit kérdezett a kislány az elefánt lábáról. És a kislány megértette, hogy valami nevetségeset mondott, hogy el vannak ragadtatva tőle, elkezdte összehúzni magát, forgatta a fejét, váratlanul és túl hangosan felnevetett.
- Bűbájos gyermek! - mondta a hölgy és zavartalanul nézett rá.
Ő pedig elkezdett kalimpálni a lábaival és szeszélyesen megismételte:
- Nem, mama, most igazán: miért dagadt meg a lába?
De a mama csak tetette a mosolygást és beszélgetni kezdett a hölggyel valami más, egészen érdektelen dologról. És akkor lopva a kisfiúra pillantva a kislány lehuppant a székről, odaszaladt a tálalóasztalkához, és, hogy megint felhívja magára a figyelmet, elkezdte inni a vizet egyenesen az üvegből, fulladozva, bugyborékolva, leöntötte az állát. Amikor már egészen elázott, fuldokolni kezdett, földhöz vágta és sírva fakadt.