Mihail Zoscsenko

Hát tudjátok, én aztán büszkén mondhatom: egész életemben egyetlen orvost sem öltem meg! Még csak meg sem ütöttem egyet se!
Egyszer egy orvossal rendesen összeakaszkodtunk, de szóbeli vitán és tárgyakkal való hadonászáson kívül nem volt abban semmi természetfölötti. Egy ujjal se nyúltam a gazemberhez, pedig erősen viszketett a tenyerem. Csak az öntudat tartott vissza, különben istenesen elhúztam volna a nótáját!
Ez a tökéletes öntudat még azt sem engedte, hogy a feleségét, az asszisztensnőt bántsam.
Az meg, tudjátok, nagyon is hanyag módon kizárt az előszobából. És még ordított az a boszorkány, hogy odébb löktem. Az ilyen perszónát, testvér, ha fel nem lököd, neked esik és nem lehet leállítani.
Én pedig, tesókám, halaszthatatlan ügyben jöttem ehhez az orvoshoz. Hipnózisra, szuggerálásra. Megkértem, hogy szuggerálja belém, hogy abbahagyjam a dohányzást. Mert hát megvan ez az erős szenvedélyem, percenként rágyújtok és még az is kevés. A pénz is pocsékba megy, a nyelvem is felpuffad.
Hát tanácsért mentem ahhoz a doktorhoz és elmagyaráztam a helyzetet.
Ő meg erre:
- Ezt, aszongya, egykettőre megoldjuk.
Ő meg leültetett a karosszékbe, utasított, hogy vegyem elő a dohányt, és elkezdte a pofám előtt rezegtetni a kezét, közben meg valamit suttogott.
Egyszer csak, tényleg - gyengeség fogott el. Becsukom a szemem és semmire nem gondolok. Csak, gondoltam, el ne felejtsem, a dohányt az asztalon.
Ennél a pontnál a doktor azt mondta:
- Kész. Beszuggeráltam önnek mindent, ami kell. A gyógyító szeánsznak vége.
- Hát, aszondom, köszönöm.
Elővettem a pénzt, fizettem, és már mentem is.
De a lépcsőházban hirtelen nyugtalanság fogott el.
" Megállj csak, bátyuska, gondolom, az isten áldjon meg, mennyit is adtam ennek az ördögfajzatnak?"
És emlékszem, a brifkómban volt egy egyrubeles, egy hármas, meg egy ötös. Mire hazaértem, majd' elsírtam magam, úgy sajnáltam azt az ötöst.
Otthon meg az asszony azt mondja:
- Na, aszongya, új gyógykezelésre szottyant kedved? Tessék, aszongya, akkor fizesd meg! Jól beléd szuggerálta az a pokolfajzat, hogy az ötöst add neki, te meg még örültél is! Inkább, aszongya, dohányoznál, az ördög vigyen el, minthogy szórod az ötösöket a doktoroknak!
Na, akkor aztán megvilágosodtam.
" Hiszen tényleg, gondoltam, biztos megszuggerált. Na, gondolom, az élősködő, micsoda ötleteket sugalmaz!"
Rögtön öltöztem, és amíg el nem párolog a mérgem, rohantam hozzá.
- Bántani, aszontam, nem fogom. Az öntudat nem engedi, hogy doktorokat bántsak, de ez tapintatlanság, ilyen ötleteket sugalmazni.
Az meg megijedt, vagy mi, már adja is vissza a pénzt.
- Most persze, aszondom, visszaadod, az előbb meg mit hittél? Nekem is van ám, aszondom, gyakorlatom!
Ebben a pillanatban, épp mikor kérdeztem, megjelent az asszisztens feleség. Akkor összekaptunk. De az orvoshoz egy ujjal se nyúltam. Az öntudat nem engedi, hogy bántsam. Csak hozzájuk érsz és máris bíróságra ráncigálnak.
Viszont a dohányzást, azt tényleg abbahagytam. Mégiscsak megszuggerált az a csirkefogó.