Buddhadasa, az orvoskirály
Sok-sok évvel ezelőtt, időszámítás után 341 és 370 között Srí Lankámak volt egy Buddhadasa nevű királya, akinek a neve azt jelenti: Buddha követője.
Ez valószínűleg a beceneve volt, mert nagyon vallásos volt.
Úgy is nevezték őt, Vaidya Raja, az orvoskirály.
Azt beszélik valahányszor egy hatalmas elefánton körbejárta a királyságát, nemcsak a királyi jelvényeket vitte magával, de az orvosi műszereit is. Egyformán értett az emberi lények és az állatok gyógyításához.
Ma már csaknem sehol a világon nincsenek savan -ok, akik egyszerre lennének belgyógyászok, sebészek és állatorvosok, szóval általános orvosok akik ezt a sok szakmát egyesítik magukban.
Buddhadasa még túl is szárnyalta őket.
És még azon kívül király is volt.
Bizonyított tény, hogy az orvostudomány és a sebészet mindennapos alkalmazása Buddhadasa király idején vette kezdetét Srí Lankán. Évszázadokon át nemzedékek adták tovább egymásnak a történeteket Buddhadasa csodálatos gyógyításairól.
Azt mesélik, egy nap az elefántján elment a fürdőbe Anuradhapurába a Tissa - wewa-i víztárolóhoz. Észrevette, hogy egy királykobra nyújtózkodik egy hatalmas termesz - váron.
A király látta, hogy a hüllő olyan egyenes, mint a babkaró, megfeszül a fájdalomtól.
A király leszállt az elefántról és megszólította a hüllőt nagy együttérzéssel a hangjában:
- Látom, hogy szenvedsz. Segítenék neked. De ha megharapsz hirtelen haragodban? Hogyan érjek hozzád úgy, hogy ne ejts rajtam sebet?
A kígyó úgy látszik megértette. Ezért megmozdult, a fejét mélyen a termesz-vár lyukába dugta és azután nyugton maradt.
A király elővette a műszereit, megnyitotta a kígyó testét, eltávolította a fertőzött részt, gyógyító balzsammal bekente a sebet és bekötözte.
Van egy másik történet is, arról, hogyan gyógyított meg a király egy szerzetest, aki egészen belerokkant a reumába.
A specialisták, akikhez korábban járt, félrekezelték.
A szerzetesek nagyra tartották a királyt és ő bevetette minden gyógyító tudományát. A szerzetes meggyógyult és újra megtanult járni.
A Mahavamsa feljegyzett egy másik történetet is.
Egy ember, amikor a tóból ivott lenyelt néhány ikrát. Egy béka bemászott az orrába, eljutott egészen a fejéig és ott kikeltette a tojásokat. El lehet képzelni micsoda kuruttyolás és rágcsálás volt a fejében. A király ügyesen bánt a szikével és vágást ejtett a beteg fején, kihúzta a békákat és lezárta a sebet és gyógyító balzsamot tett rá, hogy gyorsabban gyógyuljon. És kész.
Egy másik történet.
Megint a szokásos körútját tette meg a királyságában Buddhadasa, amikor észrevette, hogy egy ember őrjöngve üti a földet és átkokat szór a királyra.
Buddhadasa képtelen volt megérteni, hogyan gyűlölheti őt ennyire valamelyik alattvalója, amikor annyi mindent tett értük.
Megkérte az egyik miniszterét, kémlelje ki, miért haragszik rá ennyire ez a leprás.
- Előző életemben ez a király a szolgám volt - mondta a leprás. - Most meg itt parádézik az orrom előtt és ingerel. Lefokozom és megölöm!
A miniszter azt mondta neki:
- Én is meg akarom öletni a királyt. Gyere a házamba! Talán segíthetsz nekem.
És a férfi elment a miniszter házába.
Fejedelmi lakomát tálaltak elé és egy belgyógyász szakértő jött, hogy kezelje.
Hamarosan helyreállt az egészsége. Kedélye szintúgy.
Azután a miniszter felvilágosította arról, hogy az ember, akinek a vendégszeretetét élvezte, és aki meggyógyította a király parancsára cselekedett.
Eleinte nem akarta elhinni, hogy ez igaz.
De azután fokozatosan hűséges alattvaló vált belőle.
Amikor egyszer az a rémhír terjedt el, hogy megölték a királyt, a férfi belehalt a szomorúságba.
Nem csoda, hogy a nép úgy tódult Buddhadasa palotájába, mint egy járóbeteg-rendelésre.
Amikor már nem tudott mindenkivel foglalkozni, kórházat építtetett és orvosokat képzett és alkalmazta őket minden nagyobb faluban.
Gyakran személyesen ellenőrizte a kórházakat, hogy jól bánnak-e a páciensekkel. Sőt még ennél is tovább ment, orvosi könyvet írt az utókornak, a címe Sarartha Sangrahaya volt, ebből kellett tanulniuk az orvosainak.
Szanszkrit nyelvű volt, de elkeveredett, amikor Price "Textbook of Medicine" című könyvével helyettesítették.
Ezen kívül Buddhadasa otthonokat alapított a mozgássérülteknek, vakoknak, gyógyíthatatlan betegeknek és gondoskodott róluk.
Mégis az emberek azt hiszik, hogy Victoria királynőnek kellett eljönnie ide ahhoz, hogy ilyen intézmények legyenek. Nem maradt emléke Buddhadasának, ami értelmiségünk még csak nem is hallott róla, kivéve azt, aki orientalisztikát tanult.
De a falusi emberek sárkunyhóikban üldögélve vagy naplemente után állandó találkozóhelyükön büszkén beszélnek a mi dicső múltunkról és hódolattal emlékeznek meg a mi orvos-királyunkról Buddhadasáról.
Kapcsolódó oldalak:
http://kortarsirodalom.lap.hu/