A három kérdés


Egy ember, aki éppen átutazóban volt egy bizonyos országban összeakadt a város egyik polgárával.
A külföldi azt kérdezte a helyitől:
- Hogyan kormányozza a királyotok az országot?
- Hibátlanul, amennyire én tudom - felelte a helybéli.
A külföldi gunyoros mosollyal azt mondta:
- Tud-e a királyotok erre a három kérdésre válaszolni? Hol van az ország központja? Mennyi csillag van az égen? Milyen mesterség az, amellyel a Dévák királya a világot teremtette? - azzal továbbment és magában kuncogott a három jól sikerült kérdésen.
A helybéli ember megérkezett a királyi palotába, és tájékoztatta a királyt, arról, három dologról szeretne információt a külföldi.
- És miféle három dologról? - kérdezte a király.
A férfi pedig határozottan elmondta:
- Hol van az ország központja? Mennyi csillag van az égen? És mi a foglalkozása a Dévák királyának?
A király hivatta a területi tanácsosokat, a rate mahatmaya-kat, és feltette neki ezt a három kérdést.
- Nem tudjuk, királyi felség.
- Nem tudják! Lefejezni ezeket a tudatlanokat! - parancsolta feldúltan a király és hívta a raja gurunanse-t.
Valószínűleg ő volt a tanácsadó a szellemi dolgokban.
A király megint feltette ugyanazt a kérdést.
A raja gurunanse azt felelte:
- Felség, ezt most nem tudom megválaszolni. Holnap tudatom veled a válaszokat.
A guru hazament, ágyba feküdt és csöndben ott is maradt, egy szót sem szólt senkihez. A guru pásztora, aki éppen a kecskékre vigyázott észrevette az ágyban fekvőt és azt kérdezte:
- Uram, mért van ebben az órában ágyban?
A guru komoran azt felelte:
- Lefejezték a területi tanácsosokat, és a minisztereket. Holnap engem is lefejeznek.
- De miért? - kérdezte zavartan az ifjú. - El kell mondania, miért.
- Ha nem tudom megmondani a királynak, hogy hol van az ország középpontja, mennyi csillag van az égen és hogy miféle mesterséget űzött a Dévák királya, végem van.
Az ifjú hamiskásan mosolygott:
- Minek aggódik annyira? Holnap a maga kedvéért megmondom a választ.
Másnap reggel raja gurunanse felöltözött és a pásztorfiú kíséretében bement a palotába.
A király ismét feltette neki a három kérdést.
A guru közömbösen azt felelte:
- Mibe kerül nekem egy ilyen kérdésre felelni? Még a kecskepásztorom is tudja a választ. Gyere, fiú, mondd el a királynak!
A fiú a földbe döfött egy botot és azt kiáltotta:
- Nézzétek! Itt van az ország középpontja! Mérjétek meg a négy negyedét az országnak és ha úgy találjátok, hogy az eredmény nem jó, jogotokban áll lefejezni engem!
A király tudta, hogy ezúttal veszített.
- Ami pedig a csillagokat illeti az égen - mondta a fiú és a földre dobta a válláról a kecskebőrt. - Számoljátok meg rajta a szőrszálakat, és ha végeztetek, akkor a csillagokat az égen! Egyenlőnek kell lenniük, a fejemet rá!
A király meghökkent.
- És a mesterség, amelyet a Dévák királya űzött?
- Így nem tudom megmondanii - mondta a fiú a fejét csóválva.
- Hát akkor hogyan fogod? - kérdezte a király.
- Ha felöltöztetsz királyi ruhába, a koronát a fejemre rakod, a kardod a kezembe adod, és leültetsz az Oroszlán Trónusra, akkor elmondom.
- Fürödj meg előbb - parancsolta a király.
Amikor megmosakodva és felfrissülve visszatért, a király felöltöztette és leültette a trónra.
A pásztorfiú a pribékekhez fordult, akik ott álltak mellette, a királyra mutatott és azt mondta:
- Gyerünk! Ez itt annyi ártatlan embert végzett ki, fejezzük le őt is! Nézzétek! Ez valójában a Dévák királyának a mestersége!
Az ostoba királyt lefejezték, a pásztorfiú és a király guruja pedig közösen kormányozták az országot, és sok jót tettek... önmagukkal.