Subha és Yasa

Réges-régen még a történelem előtti időkben, azt mesélik volt Srí Lankának egy Yasa nevű királya.
Az eredeti neve az volt, hogy Yasalalaka-Tissa, amit szerfölött nehéz volt kiejteni. Szóval mindenki Yasának hívta.
Bár Yasa király volt a fiatalabb, megölte a bátyját a trónért.
Mindig túlzásba vitte a viccelődést, a tréfálkozás volt a fő foglalatossága.
Mért vállalt magára egy ilyen megterhelő dolgot, mint királynak lenni, senki sem tudja, mert a parlament vezetése, a felelősség vállalása egyáltalán nem foglalkoztatta.
Subha, a kapuőr különösen hasonlított a királyra. És hát úgy esett, hogy ő is vidám fickó volt.
Ez adta a királynak az ötletet.
Mért ne cserélnének helyet egymással? Jó móka lenne! Nagy poén lenne!
Megparancsolta hát Subhának, a kapuőrnek, hogy cseréljen ruhát vele. Amikor Subha királyi díszbe öltözött, ünnepélyesen elkísérte őt a trónterembe.
A miniszterek egy kicsit később találkoztak a királlyal.
A király sietett vissza a kapuhoz, hogy nyitva hagyja a minisztereknek. Mélyen meghajolt, amikor elhaladtak előtte.
Nem vették észre a meghajlásban a rejtett gúnyt, a pukkadozó nevetést.
A legkellemesebb meglepetés volt számukra, hogy milyen udvarias és előzékeny volt a király ezen a napon. Amikor mind áthaladtak a kapun, Yasa, a király rohant vissza a trónterembe, hogy jót mulasson.
Csodálatos volt.
A király alig tudta visszatartani törvénytelen nevetését, amikor látta, hogy ez az alacsony sorból származó kapuőr remekül bánik a gyanútlan miniszterekkel, mint máskor is, alázatosan hajlongtak és úgy szólították: "Felség".
Subhának jobban ment a dolog, mint ahogy azt Yasa valaha is gondolta volna.
Amikor véget ért a meghallgatás, Subha sok illedelmes meghajlással búcsúzott el a miniszterektől.
A minisztereket meglepte őfelsége szívélyessége, de jól esett nekik.
Yasa király, és Subha a kapuőr visszacserélték a ruháikat az ülésterem magányában.
Mekkorát nevettek az ártatlan csínyen! Milyen jól játszották a mind a ketten a másik szerepét! Mint a gyakorlott színészek!
Ez az új játék annyira szórakoztató volt, hogy őfelsége többször is eljátszotta.
A király is, a kapuőr is egyre jobban megszokta a szerepét. Újabb és újabb ötleteket próbáltak ki és még senki sem kapta őket rajta.
Egy délután, amikor Subha éppen királyi köntösben ült a trónteremben, udvartartásával körülvéve, behívatta a hóhért és kiadott egy parancsot.
Yasa király szokás szerint az ajtóban állt, figyelte, ahogy Subha parancsokat osztogat.
Subha Yasa királyra mutatott és azt mondta:
- Azt akarom, hogy ennek a pökhendi kapuőrnek vágjátok le a fejét. Nem adózik kellő tisztelettel Őfelsége a király jelenlétének.
Yasalalaka-Tissa, a király úgy megriadt, mintha ágyút sütöttek volna el mellette.
Vadul tiltakozott, azt mondta, hogy ő az igazi király, az az ember pedig aki a király szerepét játssza csak Subha a kapuőr.
Senki sem hitt neki, mivel nem tudta bebizonyítani állítását.
Levágták a fejét.
Az emberek csak nagyon későn jöttek rá, hogy valójában a kapuőr ült Srí Lanka trónján.
Hat évvel később egy herceg a királyi családból bérgyilkossal ölette meg a hitszegő Subhát.